*RobSten* 3.fejezet

Sziasztok!Bocsika hogy most hoztam!De itt van. Egy kicsit rövid lett de a kövi rész sokkal hosszabb lesz.

Puszika...

Itt a 3.fejezet:

3.fejezet Fájdalmas forgatás

Az éjszaka további része fájdalmasan telt.Kárhoztattam magam amiért lefeküdtem Robbal, holott nagyon is jó volt.De Mike mit szólna?Az már biztos hogy nem mesélem el ezt a kis férrelépésem .De hogy felejthetném el életem legszebb éjszakáját?Robbal lenni olyan jó.De most megtagadom mindezt egy olyan kapcsolat miatt aminek nincs jövője.Miután kimondam hogy szeretem ő azt suttogta:De nem szerlemből.-kis szünet után hozzá tette-Igaz?-erre nem igazán tudtam mit mondani de ugy láttam nem különösen foglalkozik vele ,persze ő is mondta hogy szeret.De vajon hogy?

-Bazmeg!-orditottam a plafonnak.Miért?Miért kivánom öt minden percben?Izmos felsőtestét akár orákik bámulnám.Csodálatos britt arcát minden nézzetcentiméterét csókolgatném.Ha már erre gondolok felizik bennem a vágy mint akkor a fa mögött érzett.Ekkor elkezdett rezegni a telefonom.

A kijelzön Mike ált.:Gondolom Robbal töltötted az északát!-ennél a résznél kicsit megremegtem.-De megbocsátok!-ha tálleg megbocsát biztos igazán szeret.De egy cseppet sem hatott mg amit utána olvastam.-Remélem védekeztetek mert nem akarok egy bolond brit kinézetü köjkött felnevelni.Szeretlek Mike.

Ha lett volna elég lelkierőm most azonnal felhivtam volna és bolvastam volna,de nem tettem.Mert be kell valjam most nem én vagyok a sértett hanem Mike.

De mégis tárcsáztam Mike számát.A siro görcs kerülgettet de mégis.Hármat csörgött és egy gyengéd hangot halott meg a tul oldalról.

-Én annyira sajnálom!-suttogtam sirva.

-Nem számit!-mondta fájdalmasan.-Én szeretlek!....És sajnálom az a mocskos üzenetet de...

-Pipa voltál és fájt...-egészitettem ki.

-Akkor...télleg...megtörtént?-kérdezte fájdalmasan.-Engem nem érdekel ha még mindig szeretsz!

-Annyira sajnálom...-sirtam bele a telefonba.Lehet hogy Mike néha egy bunko kiszámithatatlan alak ,de mégis szeret engem és ez fáj neki.

-Szeretsz még Kristen?-kérdezte komoly mégis fájdalmas hangon.

-Igen!-mondtam.-Szeretlek!-egy megkönnyebűlt sohajt halottam felöle.Bár nem voltam biztos hogy télleg szeretem e .Persze szeretem de nem szerelemből.

-Annyira szeretlek kicsim!-mondta.A hangjában érezhető volt a megkönnyebűlés.A szerelem.

Elköszöntünk és letettem a telefont.Mindha kicsit megnyugodtam olna.Most hogy Mike iilyen....megértő volt.

(Robert)-ez csak kiételes

Amikor kilépett az ajton fájdalmasan rogytam le a földre.Tudtam hogy Miket fogja válsztani.De mégis nagyon fájt.Erre igazából nem az a legmegfelelöbb szó hogy választotta hanem hogy inkább vele marad méghogy ujra az enyém legyen.

Amit eddig nem tudtam most legalább megtudtam.Az igazat megvalva bele estem Kristenbe.Eddig is éreztem valami késztetést hogy lefeküdjek vele.Kivántam a testét.Azt hittem csak azért van mert ugy sem kaphatom meg.De most hogy megkaptam nem tudok megválni tölle.Ugy határoztam hogy nem álok szóba Kristennel és más lánnyokkal flortölök és talán elmulik ez az érzés.És próbálok olyan kemény tekintettel nézni rá amilyennel csak lehet.Mihamarabb elfelejtem annál jobb.

-Bazmeg!-halottam meg Kris hangáj.

Ezt én is mondhattam volna.Kimentem és legugoltam az ajtaja elött.Halottam hogy hív valakit aki egy szia kiséretében bársonyos és enyben fájdalma maszlaggal jön.Nem akartam mégis kihalgattam Őket.És amit halottam csak megerösitette az elméletemet.

(Kris)

Robról álmodtam.Az álom fele olyan rosz volt mint az érzéseim Rob iránt.Futottam utána de nem értem utol.Ő csak távolodott mig én elvesztem és sirva borultam össze.Anykaim elhagyták azt a szót hogy szeretlek de Ő csak ment majd egy ismeretlen nőhöz simult.

-Idiota Stewart!-suttogtam.

*

Átöltöztem forgatásra készen majd kiléptem a szóbámból de nagyot estem valami puha mégis kemény tárgyba.

-Mi a Fasz?-kérdezem magamtól.De amikor megláttam mi volt az elakadt a szavam.Nem tárgy volt hanem az én Robom.Lassan kinyitotta szemét és elkerekedett amikor megpillantott.Majd szemi felvettek valami olyat amit az én Robomtól még soha sem láttam.Meg akartam kérdezni mit keresett itt de felált és szó nélkül elviharzott.

*

Mikor megpillantottam rá mosolyogtam de Ő nem hogy nem viszonozta még a tekintetét is elvette rólam.Ez egy kicsit rosszul esett.

-Szia...-köszöntöm halkan.Ő csak a fejével biccentett ezzel leintve hogy neked is szia.És tovább haladt.Ez talán még jobban esett mind minden más.Ezek szerint Rob most nem fog szóba álni velem? A tegnap töténtek miatt?De hisz azt hittem megbeszéltük a tényeket.Akkor meg mi a budös franc van?Igy még talán soha sem kivánt hogy a tegnap estét megtörténhetetlené tegyem.Mert emiatt talán Rob és Én soha nem álunk szoba.Éreztem ahogy kis könycseppek gördülnek le az arcomról.

-Kristen minden rendben?-jött a riadt kérdés Ashtől.Ekkor Ő gyorsan vissza nézett szemei elöször aggodalmat tüköztek majd megbánást és végül azt at üres tekintettet.Rob arca eltorzül.Hogy mitől nem tudom.

-Persze!-mondtam higgadtan.-CSak...valami belement a szemembe.

-Rendben csak a frász hoztad rám!-mondta Ash.-Téged nem igen lehet sirni látni.

Az autoban sem én sem Rob nem szólt egymáshoz.Viszont ezt a csöndett ami már nagyon rosz volt Ash cincogo hangja fejezete be.Be kell valjam nagyon hálás voltam neki ezért. Rob még arra se vette a fáracságott hogy rámnézzen vagy hogy válaszoljon Ash kérdésére.Ash jobnak látta befogni, ami nekem nem jött olyan jól mert a csend egyre kinosabb lett.Majd Ash egy újjab kérdést tett fel :

-Ugye nem feküdtem le tegnap senkivel?

Rob és én egyböl ráemeltük a tekintetünket.

-Tudjátok most kezdtem el járni Kallenal.És semmi kedvem a büntüdat miatt sinylödnöm.Mellesleg szeretem.Igazán hülye egy pasi....de szeretem.

-Csókon kivül nem csináltál semmit Ash!-mondta Robert.Most szólalt meg elöször.

Ash egy megkönnyebült sohajt halatott.-Kösz!-motyogta.

Nem is gondoltam hogy ilyen komoly a kapcsolat kettölyük közt.De azt már a kapcsolatuk elött elmondtam Kallennak hogyha megbántja Asht leszedem a tökét.

Hirtelen ált meg a limo én meg elöre estem.Éreztem egy forró érintést a karomon és amikor felnéztem Rob zöld szemeivel teláltam szenben magam.

-Jól vagy?-kérdezte aggodva.

-Szóval mostmár szóba álsz velem?-kérdeztem morcosan.

-Ezekszerint jól!-mondta morcosan.

Foktam magam és elötte másztam ki olyan mérgesen hogy azt hittem letörik  az ajtó.

Ő hirtelen forditott maga elé.Szemei szikrákat szörtak és arca idegesen méregetett.

-Azért nem álok szóba veled mert nem birom hogy álandoan szórakozol velem!-monta mérgesen.- Én is érző lélek vagyok!Ne szórakozonn velem senki!-suttogta a fogai közül.-Fölleg te ne!

Én szájtátva néztem.Miket beszél?-kérdezem magamtól.

-Miről beszélsz?-kérdezem.

-Talán elfelejtetted a tegnap estét?Mert én csak arra gondolok!-mondta.Ez a szívem mélyén jól esett. -De ugy néz ki a barátoddal való beszélgetés mident kivert a fejedből!

Elengedte a kezem majd elment melletem olyan fájdalmas arcal hogy azt hittem, sirva fakadok. A tegnap estét soha de soha nem fogom tudni elfelejteni.Ez tény.

x

A forgatás valahol jól valahol rosszul telt.A rosz, hogy olyan szarul voltam a fájdalomtól hogy azt hittem ott helyben összeesek.A jó, hogy Robbal csókolozhattam.Ismét.